Az alábbiakban a konfliktuskezelés egyik alternatív formáját szeretnénk bemutatni egy provokatív coachingból származó esettel. A humor és konstruktív provokáció eszközei nem csak a tanácsadásban, de a munkahelyi viszonyokban, valamint a magánéletben is jól használhatók.

– Tulajdonképpen az anyósom a bajom. Hálával tartozom neki, mert sokat segített az egyetemi éveim alatt, ezért most befogom a számat, amikor valamiért beszól.

– Nagyon helyes, mert ha kinyitnád a szádat, akkor jól megbántanád. Ő pedig nem ezt érdemli tőled, hiszen neki köszönheted, hogy elvégezted az egyetemet. Még jó, hogy visszaveszel, hallgatsz, sőt kedves vagy vele. De hány éves is vagy most?

– Negyvennégy.

– Aha, már negyvennégy vagy. És ha szabad érdeklődni, meddig szeretnél élni?

Furcsállja a kérdésemet, de azért elneveti magát.

– Úgy kilencven éves koromig jó lenne…

– Értem. Az anyósod most mennyi idős?

– Hatvanöt lesz az idén.

Összeszűkül a szeme, nem érti, mire akarok kilyukadni.

– Aha. Tegyük fel, hogy ő is él 90 éves koráig, ami ugye azt jelenti, hogy neked még 25 éven át kell „nyelned”, és bosszankodnod a megjegyzésein. Szóval mire ő átköltözik a másvilágra, addigra te már 69 éves leszel – és ekkor végre elkezdhetsz élni, egy kis levegőhöz jutsz, és azzal foglalkozhatsz, amivel szeretnél: mondjuk kiadhatod a könyvedet! Végre nem lesz akadálya, hogy élvezd az életet, ráadásul képzeld csak el, lehet, hogy egyszerre híres is leszel! Igaz, ehhez le kell ülni a fenekedre és hosszú hónapokig írnod. De persze akkor sem biztos, hogy minden simán megy majd, mert biztos lesz valaki, aki bele fog kötni abba, amit csinálsz…

Mosolyog és bólogat.

– Persze mire idáig eljutsz, addigra valószínűleg már nem lesz az igazi az egészséged, például fáj minden tagod; aztán fáradtabb is leszel, sok mindenhez már nem lesz kedved, mert ez ugye korral jár… de legalább nem keveredsz konfliktusba, mert a legfőbb ellenséged végre a sírban lesz.

– Hát ez így van, de ő egyszer mégiscsak nagyon sokat segített nekem!

– Persze, értem én! Csak így tovább, minek kapkodnád el a szabadságot? Erre fel kell készülni!

– Hát mondjuk annyira azért talán mégsem…

– Ráadásul milyen szerencse, hogy egymásra találtatok, hisz a te gyerekkori „jólneveltségi programodat” – hogy csendben, tökéletesen teljesítesz, senkit nem zavarsz, tekintettel vagy a többiekre – igazán csak általa tudod kiélni. Mindent hibátlanul és kötelességtudóan megoldasz.

Itt bólogat, ez az egyik fontos témája.

– Maximálisan jól csinálod! Hiszen ebből úgysem tudsz kilépni: ebben vagy a legjobb, akkor miért is ne teljesednél ki benne?

Megnyúlik az arca, elkomorodik; ekkor tudatosodnak a hallottak. És valószínűleg más sorsot képzelt el magának…

Az ördög ügyvédje helyesel, és túlzásokkal provokál

Ezzel a helyzettel kapcsolatosan a legtöbbünk első és ösztönös reakciója biztosan az lenne, hogy elszörnyülködnénk a történetmesélő „panaszos” keserves helyzetén. Együttéreznénk vele, a konfliktuspartnert (az anyóst) pedig inkább elítélnénk, amiért megkeseríti a másik életét. Ilyenek vagyunk, a szocializációnak köszönhetően.

A provokatív módszer különlegessége, hogy merőben szokatlan kommunikációt használ. Ilyen például az ebben a párbeszédben alkalmazott ördög ügyvédje technika, amellyel megvédjük, sőt elismerjük a konfliktuspartner (a sértő fél) viselkedését, és felsorakoztatjuk annak előnyeit. Hiszen a kifogásolt viselkedéssel bizonyos szolgálatot tesz a másiknak! Ezzel pedig indirekt módon azt kommunikáljuk, hogy rendben van a helyzet úgy, ahogy van. Nem kell változtatni – és főleg változni!

A provokatív technika lényege

A technika egyik lényeges aspektusa abban rejlik, hogy amint a fenti párbeszédben olvashattuk, az ügyfél önromboló viselkedését helyeslem, és biztatom, hogy folytassa. Ez azon kívül, hogy abszurd helyzetet teremt, értetlenkedést vált ki az ügyfélből, a túlzó állítások pedig megnevettetik, így oldódik a problémával kapcsolatos feszültsége. Ez az ellazultabb állapot teszi lehetővé, hogy megoldást találjon.

Az állítások eltúlzására, felnagyítására azért van szükség, hogy ezáltal megtörténjen az érzelmi bevonódás, az ügyfélben pedig ellenállás alakuljon ki saját önsértő viselkedésével szemben; ennek következtében nyílik arra lehetőség, hogy a változás irányába induljon el.

Továbbá szükségünk van empátiára, hogy felismerjük azokat a motívumokat, amelyek a problémamegoldó képességet, valamint fejlődést akadályozó viselkedést létrehozzák. Ha ez sikerül, akkor megérthetjük, hogy az önszabotáló viselkedés valójában mire is „jó” neki, és ez az, amit eltúlozva állításként megfogalmazunk, felkínálunk.

– És ahogy mondtad, az anyósodról sosem tudhatod, hogy melyik bokorból ugrik elő, és éppen miért tesz pikírt megjegyzést, vagy mond el mindenféle tehetségtelennek.

– Igen, ez pont így van, a legváratlanabb helyzetekben támad rám – kényszerűen mosolyog. Ja, és nem csak engem oszt ki! Letámadja a fiát, az unokáit, a barátnőjét… egy igazi hétfejű. Csak a lányai érnek valamit a szemében, és elismertek a családban.

A fordulat

– Amire te csak nyelsz egyet, és szorgalmasan teszed a dolgodat. Még szerencse, hogy ő van, mert el sem tudom képzelni, hogy tudnál nélküle teljesíteni, összeszedett lenni! Lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy a zoknidat sem tudod már nélküle felvenni. Szerintem igazán megköszönhetnéd neki, hogy felismerte a hiányos neveltetésedből eredő hibáidat, és hálás lehetnél, hogy ügyel rá, hogy ezeket ne add tovább a gyerekeidnek! Óriási mázli, hogy éberen őrködik feletted: legalább nem lesz zsákutca a saját gyerekeid nevelése. Így elkerülheted, hogy később a fejed a falba verd miattuk! Őszintén hálás lehetnél, hogy beszáll a gyereknevelésbe is.

Ezen végig nevetett, teljes képtelenségnek tartotta, amit mondtam.

– Tulajdonképpen te életképtelen vagy az anyósod nélkül, és ő határozza meg, hogy miről mit gondolhatsz.

– Dehogy vagyok! Rengeteg dolgot csináltam már az életemben az anyósom nélkül. Ő egyszerűen csak ilyen, folyton elégedetlenkedik velem! Nem akarok tiszteletlen lenni vele, ezért nem szólok vissza, nem teszem helyre, mert attól félek, hogy megbántom. Ahhoz nem fér kétség, hogy az egyetemi éveim alatt a segítségemre volt, de most már inkább árt, mint segít, erre pedig egyáltalán nincs szükségem!

A provokatív stílus egyik jellegzetessége, hogy kijelentünk, állítunk, és csak ritkán kérdezünk bármit is a másiktól. A kérdésekre kitérő válaszokat kaphatunk, nem tudunk olyan gyors érzelmi reakciót elérni, mint a jól célzott állításokkal. Amikor kijelentéseket teszünk, amelyek egyben hipotézisek is, megpróbálunk a sorok között olvasva kimondani kényes dolgokat, tartalmakat, lehetséges helyzeteket; ezzel pedig tálcán kínáljuk a felismerést, miről is van igazán szó, „hol szorít a cipő”. Így az ügyfél sokkal hamarabb átlátja, hányadán áll a problémájával, ami egyben fel is gyorsítja a tanácsadói (konfliktuskezelési) folyamatot, mert hamar a lényegre lehet térni.

Adj igazat a másiknak, de lehetőleg „több igazat”, mint amennyire szüksége van

A Frank Farrelly-féle provokatív szemléletben az adj igazat a másiknak, de lehetőleg „több igazat”, mint amennyire szüksége van hozzáállás hozadéka éppen az, hogy az ügyfél önszabotáló viselkedésének dicsérete, és az annak folytatására való biztatás pontosan az ellenkezőjét váltja ki belőle. Végre átgondolja, mit tehetne másként, hogyan szállhatna ki a negatív spirálból. Tehát ezzel az intervencióval ellenállást ébresztünk a kliensben, de nem magunkkal, hanem a saját maga ellen irányuló viselkedésével szemben.

Olyan ez, mint amikor a szamarat a farkánál fogva húzzuk. A szamár tudvalévőleg elég csökönyös jószág, és ha a nyakára kötött madzagnál fogva próbáljuk előre húzni, akkor megmakacsolja magát, „bebakol”, egy tapodtad sem mozdul. Ha a farkánál húzzuk (azaz: hagyjuk, hogy maradjon csak abban, amiben/ahol van), paradox módon akkor fog előre indulni. Épp ez történik a változásnak ellenálló emberekkel is: ilyenkor mozdul előre a saját ügyében.

A provokatív módszerű kommunikáció képzések a www.provokativcoaching.hu honlapon találhatók.

A szerző Wiesner Edina, az In Dynamics Consulting munkatársa

Az eredeti cikk a Digital Hungary honlapján jelent meg 2020. jún. 18-án.