Parák András vagyok, pszichológus, sématerápiás konzultáns jelölt, coach (ICF ACC), PhD-hallgató. 2021 végén alkalmam nyílt Snír Péter és Wiesner Edina vezetésével elvégezni a három napos Provokatív coaching PC1 képzést, ez pedig a módszerről, pszichológus szemmel megírt reflexióm.

Először érdemes ránézni a provokatív módszertanok itthon meglehetősen egyedi helyzetére. Amikor egy új emberrel való találkozásnál kiderül, hogy pszichológus vagyok, van egy nagyon jellegzetesen visszatérő kérdés, amellyel folyton találkozom. Ez pedig a következő: „És mit gondolsz Csernus Imréről”? Ha a provokatív módszertanról beszélünk, Magyarországon ehhez a fogalomhoz erősen tapad a csernusi jelenlét, és az az elképzelés, hogy a provokatív megközelítés természetéből fakadólag megalázó, kegyetlen, üvöltözős, durva. Ez a sztereotípia a lelki segítői berkekben is ugyanúgy dívik, és habár az empatikus szembesítés és konfrontáció gyakorlatilag minden pszichológiai módszertanban megtalálható, a „provokatív” megnevezés már önmagában is gyanakvást vált ki. Nem feltétlenül könnyű tehát annak a jelenlegi magyar közegben, aki vállaltan a provokatív módszertannal dolgozna.

A provokatív módszertant alkalmazók előtt a következő nagy küldetés az lehet, hogy megmutassák a provokációban rejlő lehetőségeket, ugyanis a jól célzott provokáció vitális eszköz – ahogy említettem, más megnevezéssel a pszichoterápia is ugyanúgy használja. (Például a sématerápiaban „empatikus konfrontáció”.) Amikor az első alkalmon megkérdezem a hozzám fordulókat, hogy mire lenne leginkább szükségük, az egyik leggyakoribb válasz, hogy új, külső nézőpontokra, olyan tükörre, amely segítségével soha nem látott oldalaikra is rálátást nyerhetnek. Segítő szakemberként hiszem, hogy küldetésünk és felelősségünk biztosítani ezt a tükröt az ügyfeleinknek. A mi legfőbb szolgálatunk, az ő kiteljesedésük elősegítése, az efelé vezető úton viszont óhatatlanul is szembe kell nézniük személyiségük, viselkedésük, hiedelmeik, tetteik azon maladaptív elemeivel, amelyek lehet, hogy az ő jelenlegi világképük alapvető tartóoszlopait alkotják, mégis visszafogják őket a fejlődésben. Ezekre az elakadásokra világít rá a provokatív módszer, és ezt szeretettel és humorral teszi, de a szembesítés természetéből fakadólag mégis őszinte és nyers. Habár a szembesülés önmagunk ismeretlen oldalaival megvilágosító erejű, ugyanakkor általában nem kellemes, lehet, hogy nevetséges vagy megdöbbentő. A provokáció megfelelő időzítése így kiemelt fontosságú, mert ha nem jó időben tesszük akkor ott olyanba vághatunk bele, ami nincs felkészülve a csapásra és felismerés helyett frusztrációt, fájdalmat és visszahúzódást okoz.

Hiszem, hogy a provokatív stílus két legfőbb oszlopa a HiSzeK és a ViSzeK – a hiedelmek és viselkedés szeretetteljes karikírozása – a gondoskodás és a szeretet egyik ritkán felbukkanó, de felmérhetetlen jelentőségű összetevője. Akár szakemberként, akár a magánéletünkben találkozhatunk azzal, hogy ügyfeleink, vagy számunkra fontos személyek kárt okoznak saját magukban vagy másban, de nem ismerik fel tetteik negatív következményeit. Ha én közönyösen végignézem a másik önpusztítását, és nem próbálom legalább figyelmeztetni, a következményekért való felelősség engem is terhel. (Természetesen, ha megtettem, de nem törődi a következményekkel, onnantól már övé a teher.) Az önpusztító, önszabotáló tendenciák megállításának pedig a szeretetteljes karikírozás remek eszköze, hiszen nem győzköd, nem tanácsol, hanem szembesít és mindezt egy elfogadó, de kellően sarkos hangnemben teszi. Így nyílik a leginkább esélyünk áttörni a másik ember önkorlátozó hiedelmeinek vagy viselkedéseinek védőfalát.

A provokatív módszertan következetes alkalmazása a segítői önismeretre és személyiségfejlődésre is jelentős pozitív hatást tud gyakorolni. A megfelelően szeretetteljes, de „ütős” provokációhoz valódi őszinteség, tisztelet és empátia, a magunk és másik érzésvilágához való mély kapcsolódás szükséges. A megfelelő provokációhoz kell bátorság, bevállalósság, énerő ami életünk bármely más területén is jól jöhet. A provokatív módszerben a hasonlítgatások miatt jelentős szerepet kapnak a metaforák és nyelvi eszközök – ha valaki szemléletes képekben szeretné a másikat tükrözni, ahhoz bizony olvasni kell és fejleszteni az imaginatív részünket is. A provokatív eszköztár egyik legfontosabbja a humor, amely közvetítő csatornaként működve a szembesítéseket egy fogyasztható formában juttatja el a címzetthez és egyből oldja a feszültséget is. Egy jó provokatív ülés tele van nevetéssel és lazasággal, és szakemberként tapasztalom, hogy a nevetés hihetetlen gyógyító erővel bír. Ugyanakkor a provokatív stílus humoros és fesztelen természetes folytán csak annak a szakembernek lesz önazonos, aki maga is fesztelen és könnyed tud maradni. Ha túlságosan befeszülünk egy ügyféltől vagy bármilyen magánéleti probléma miatt, attól még tudhatunk jól kérdezni (amely pszichológiai megközelítések és a legtöbb coach irányzat központi eleme) de a humoros, szeretetteljes provokáció nem megy csak gyakorlatból, spontaneitás és felszabadultság kell hozzá. Ily módon, ha elmélyültebben szeretnénk alkalmazni a provokatív megközelítést, akkor folyamatos és őszinte önreflexióra lesz szükségünk, ami segítő szakemberként újfent kritikus jelentőséggel bír.

Ha segítői módszerként tekintünk rá, a provokatív módszertan a visszajelzéseket, szembesítést és konfrontációt fejleszti elsősorban, és ezt rendkívül erőteljesen teszi. Ugyanakkor ezek egy coaching folyamatnak vagy terápiának csak részelemei, a probléma feltárásra és a felismerések levezetésére szolgáló módszereket kissé hiányoltam, de ez természetesen származhat abból, hogy a képzés három napos volt, ami alatt minden mesterfogás nem megismerhető. Ezen a rövid képzésen is volt olyan személy, akinek a személyiségéből fogva az első pillanattól látszott, hogy nagyon hozzáillő volt a provokatív módszer, ugyanakkor én mindenképp egy haladóbb, kiegészítő megközelítésként javasolnám, olyan segítőknek, akik már szereztek jártasságot az emberekkel való munkában. A szeretetteljes karikírozás, szembesítések, humor, fesztelenség mind olyan nézőpontok, amelyeket a képzés megszilárdított a szemléletemben és azóta is folyamatosan tapasztalatom a pozitív erejüket a munkám során. Akár önmagunkkal akarunk új szempontokból találkozni, akár új eszközökkel bővítenénk a szerszámosládánkat, akár a szemléletünket formálnánk segítő szakemberként, a provokatív módszert mindenkinek bizalommal tudom ajánlani.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a képzés és szeretnél több információt vagy jelentkeznél a képzésre, akkor erről itt tudsz meg több információt vagy jelentkezhetsz a kézésre a következő linken: provokativcoaching.hu