Zenta egy multinacionális cégben felsővezető. Az érzelmi és társas intelligencia – csoportdinamikai tréningen egy két éves szupervizor képzés keretében vett részt. A tréning segített neki lelassulni a mindennapokban és megtalálni a feladatorientáltság és az érzelmek megélése közötti egyensúlyt.

Mit adott ez az öt napos tréning a szupervizori képzéshez, amit a munkádban vagy a magánéletedben kamatoztatni tudsz?

Mindig szerettem másokat segíteni, követni a fejlődésüket, amihez a szupervizori képzés sokat adott. Személyes fejlődésem részeként a csoportdinamikai tréning adott egy erős löketet, felismerést a helyes önismeret jelentőségéről. Az érzelmi intelligencia elengedhetetlen, különösen amikor ilyen részletekig menően folyamatosan emberekkel dolgozom akár felsővezetőként, akár szupervizorként.

A tréning után tudatosodott bennem az otthonról hozott családi minta, hogy a nők erősek, és mindent elviselve, az érzelmeket háttérbe szorítva haladnak előre az életben és segítik a környezetüket. Én is így működtem a családomban és a munkámban is a kollégákkal, a határidőkkel. Az agyam mindent feladattá alakított át, és az érzelmeket gyakorlatilag háttérbe szorítottam. Most már tudom, hogy ez sok frusztrációt okozott de megtaláltam az egyensúlyt. Amit pedig még inkább fontosnak tartok a tréning óta, az a segítő szakmák sokkal komolyabb támogatása, amivel biztos, hogy magánemberként fogok foglalkozni.

Mi segített megtalálni ezt az egyensúlyt?

A tréningen szembesültem blokkjaimmal, például, hogy az agresszív, támadó kommunikációt nem tudom jól kezelni. Gyakorlatilag azonnal tükrözöm ezt a reakciót és indulatosan válaszolok, pedig nem ezzel jutok előre. A feladatorientált működésemmel háttérbe szorítottam az érzéseim megélését és kimutatását egyaránt. Ezek a felismerések ráébresztettek arra, hogy le kell lassulnom. Újra megértettem az „itt és most” jelentését és jelentőségét, aminek hatására jobban oda tudok figyelni a saját és mások érzelmi reakcióira. A tréningről hazafelé menet például – és azóta is – sokkal lassabban és higgadtabban vezetek. A férjem pedig a tréning utáni napokban azt mondta: „De jó! Visszakaptam a régi, nyugodt Tímeát!”

Mind ezek azt is jelentik, hogy jobban ki tudok állni magamért, amit a környezetem a mai napig vegyes reakciókkal fogad.

Mi szembesített pontosan a tréningen azzal, hogy nincs meg benned az egyensúly a racionalitás és az érzelmek megélése között?

Engem a fejlődés iránti vágy hajtott mindig az életem során. Képzésekre, tréningekre és a szupervizori képzésre is jegyzetfüzettel mentem, hogy az ott megélt hatásokat, élményeket, gondolatokat feljegyezzem magamnak, hogy később is tudjak vele dolgozni magamon. Aki volt már csoportdinamikai tréningen, az tudhatja, hogy ez a tréning az itt és most eseményeiről, az érzéseink, gondolataink megéléséről és kifejezéséről szól, nem pedig sűrű jegyzetelésről.

Az egyik T-csoport alkalmával Péter, a tréner arra kérte az egyik résztvevőt, hogy vegye el tőlem a jegyzetfüzetemet. Az volt a célja, hogy erős érzelmeket, indulatot váltson ki belőlem ezzel az akcióval. A társam elvette és szét is tépte a jegyzeteimet. Az első pillanatban nagyon dühös lettem, aztán a következő pillanatban már azon gondolkoztam, hogy fogom összeragasztani a füzet lapjait, ha visszakapom. Tehát hogy oldom meg ezt a „feladatot”. Egyáltalán nem mutattam ki a dühömet a társam felé, amiért elvette és szét is tépte a számomra fontos jegyzeteket, mert már csak a probléma megoldása érdekelt. Viszont átugrottam egy érzelmi pillanatot ami bennem maradt.

Mi történt benned ezután? Mit kezdtél ezzel a felismeréssel?

Ez a szituáció élesen világított rá arra, hogy időnként mennyire nem éltem meg a bennem megszülető akár negatív akár pozitív érzelmeket. Sokat átugrok, ami részben jó lehet, de valójában pont a közös élmény maradhat el. A feladatorientált gondolkodás a rohanó mindennapokban nehezen teszi lehetővé, hogy mások érzéseire, vagy igényeire kellő empátiával tudjunk figyelni, reagálni. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy érzelmekkel és érzelmekről való kommunikáció nélkül nem lehet a másik emberhez kapcsolódni, megérteni, vagy segíteni rajta.

Mit adott vezetőként a munkádhoz a lelassulás és az érzelmek megélése, kifejezése?

Tudatosabban élem meg a mindennapokat és többször teszem fel a kérdést, hogy egy újonnan felmerülő projektnek, feladatnak mi a valódi célja, van-e értelme. Fontosnak tartom, hogy együtt tudjunk megvalósítani új dolgokat. A multi környezetben is fontos megtanulni kimondani, hogy „ez most nem fér bele” vagy „gondolkodtunk és másképp szeretnénk csinálni”. A kollégáimat meghallgatom akár személyes, akár szakmai nehézségeik, vagy örömeik vannak.

A delegált feladatokat 2 csoportra osztottam. Vannak olyan feladatok, ahol azt tartom szem előtt, hogy olyan kollégám végezze el, aki örömmel és szívesen foglalkozik vele. Nem biztos, hogy ő az, aki a legrutinosabb ezen a területen de ha örömmel végzi, akkor sok új ötlet születik belőle.

Ugyanakkor vannak olyan feladatok is, ahol én osztom ki személyre szabottan a feladatokat. A szakmai tudás mellett is fontos, hogy fejlődjön az illető. A tanuláshoz hozzátartozik, hogy megtapasztalhassa a fejlődés, az elakadás, a segítség kérés és a siker ízét is. Persze van, hogy nekem nehéz nem beleszólni, különösen, ha a határidő közeleg. Természetesen, ha szükségük van segítségre, bátorításra akár szakmai akár önbizalmi szempontból, akkor számíthatnak rám. Nagyon jó látni, ahogy kibontanak egy feladatot, és adott esetben olyan úton jutnak megoldásra, ami nekem nem jutna eszembe.

Hogy tudod betartani például a határidőket ezeknél a feladatoknál?

A tréning óta jobban kiállok a minőségi munka és a lelki egyensúlyunk érdekében. Több olyan eset volt, hogy a főnökömtől haladékot kértem a kiírt határidőhöz képest a minőségi munka érdekében. Az elején kellett bátorság de most már tudja, hogy az új határidőre tényleg minőségi munkát adunk ki a kezünkből. A kollégáim pedig érzik a támogatást és a bizalmamat. Természetesen sokat segít, ha menet közben van kommunikáció és mindkét oldal látja, hogy a folyamatban lévő kérdés hol tart.

A saját fejlődésemet és egyensúlyomat még jobban szem előtt tartom a tréning óta, mert tudom, ha én rendben vagyok, akkor a csapatom és a családom  is rendben van. Ezt a főnököm is tiszteletben tartja. Jó érzés, hogy amikor tudta, hogy képzésre vagy például TED konferenciára mentem, akkor elfogadta, hogy nem nagyon vagyok elérhető.

Ajánlanád ezt a tréninget másoknak is?

Azoknak ajánlom ezt a tréninget, akik keresik önmagukat, vissza szeretnének találni magukhoz. Ebben az öt napban minden benne van, ami bebizonyítja, hogy miért olyan fontos az érzelmi intelligencia a stabil, kiegyensúlyozott szakmai és magán élethez. A csoportdinamikai tréning mindenkire másképpen hat, de az biztos, hogy nem múlik el nyom nélkül. Öt napig „itt és most” vadidegenekkel az adott pillanatot meghatározó érzésekről, gondolatokról beszélgetni úgy, hogy nem számít ki vagy és honnan jöttél. Ez egy olyan élmény, ami megmutatta nekem azt, hogy mit okozhat hosszú távon bennem és a környezetemben egyaránt, ha nem élem meg és nem fejezem ki az érzéseimet.

Az érzelmi és társas intelligencia – csoportdinamikai tréningről bővebben a www.csoportdinamika.hu oldalon olvashatsz!

Szakács Anna

coach, viselkedéselemző, újságíró