Bálint Ottó termékfejlesztési vezető és Business és Life Coach. Már második alkalommal vett részt csoportdinamikai tréningen. Az interjúban Ottó választ ad arra, miért érte meg neki másodszor is részt venni az öt napos tréningen. Kiderül, hogy hányféle összetevője van az érzelmi intelligenciának, hogyan fejlesztette tovább önérvényesítő képességét és a megszerzett tudást, hogyan tudja kamatoztatni vezetői munkájában?

Idén májusban másodszorra voltál az érzelmi és társas intelligencia tréningen. Milyen érzésekkel vettél részt először a csoportdinamikai tréningen? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál akkor?

Első alkalommal két éve a Business és Life Coach képzés keretében, mintegy kötelező elemként vettem részt a csoportdinamikai tréningen. Az öt nap jellemzője, hogy alacsonyan strukturált, vagyis a tréning folyamata, az idő kereteket leszámí­tva a résztvevők aktivitásától függ. Eleinte dühített és untatott mindaz, ami ott zajlott, és csak másfél nap után rántott be ennek a módszernek az önismeretemre gyakorolt intenzí­v hatása.

Megtanultam azt, hogy hogyan tudok hatékony visszajelzést adni másoknak olyan szituációkban is, amikor korábban például lefagytam. Emlékszem abban az időszakomban többször is gondot jelentett, ha egy tárgyalás során a szakmai vitánkba a másik fél komolyabb személyes sértéseket is belevitt. Ez nálam azonnali lefagyást, leblokkolást okozott, ami miatt ki is estem abból a szakmai vitából, és csak dühösen rágódtam magamban. A tréning hatására – a korábban tapasztalat lefagyás és hosszas rágódás helyett – már ki tudom fejezni a kellemetlenebb érzéseimet is, mint például: tudod, hogy most ezzel a mondattal megbántottál? És ez most nekem fáj. Kérlek, máskor maradjunk a tárgyalás során a szakmai keretek között.

Az érzéseim pontos megfogalmazásának és azok kimondásának hatására elmúlt a szorongásom, és a megbeszélést szakmai mederben tartva tovább tudtam folytatni.

 

Már az első tréningen megtanultad kifejezni az érzéseidet olyan frusztráló szituációkban is, amikre korábban szorongással és leblokkolással reagáltál. Miért vettél részt másodszor is a csoportdinamikai tréningen?

Úgy gondoltam, hogy a korábbi frusztrációimat, szorongásaimat, ví­vódásaimat már régen elrendeztem, vagy elfogadtam, szóval én rendben vagyok magammal. Sokkal tudatosabban vettem részt a második tréningen. Tudtam, hogy az érzések pontosan meghatározott és megfogalmazott kifejezésére épül az elkövetkező öt napom. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mit adhat nekem másodszorra a csoportdinamikai tréning.

Már tudtad mi vár rád, miről szól a tréning, ezért ahogy mondtad tudatosabban készültél az érzelmi és társas intelligencia tréningre. A kíváncsiság mellett volt más, esetleg konkrét elvárásod, vagy célod, amit ki akartál próbálni, vagy meg szerettél volna tapasztalni a második tréning során?

Másodszor már tudtam, hogy mi a célja a tréningnek, és ezt milyen módszerekkel érik el a trénerek. Tudtam, hogy hogyan épül fel a tréning, ezért az első tréningen megélt sokk már nem jött. Át tudtam helyezni másra a fókuszt, és tudatosan megfogalmazni a céljaimat.

Az egyik ilyen célom az volt, hogy továbbfejlesszem az érzelmi intelligenciámat az alapérzelmek pontosabb megtapasztalása és megfogalmazása által. A másik célom pedig az volt, hogy megtudjam, képes vagyok-e a provokatív stílusra – a bennem lejátszódó változások hatására – a gyakorlatban is úgy tekinteni, ami engem és a fejlődésemet szolgálja. Az első csoportdinamikai tréningen úgy éreztem, hogy a provokáció megaláz és szégyenbe hoz, ez pedig feszültté és idegessé tett. Az elmúlt két évben ugyanakkor rájöttem, hogy ez a provokatí­v módszer az én fejlődésemet szolgálja. Nem elvesz tőlem, hanem ad, ha a provokációt nem személyeskedésként vagy sértésként élem meg, hanem valóban elgondolkodok annak mondanivalóján.

Sikerült megvalósítanod ezeket a kitűzött céljaidat a második csoportdinamikai tréningen?

Teljes mértékben igen! Sőt, még többet is kaptam, mint amit vártam.

Mik ezek? Van olyan tapasztalatod, amit a mindennapjaidban, akár vezetőként is alkalmazni tudsz?

Mindenképpen. Az alapérzelmekre fókuszálással és azok kimondásával, a hatékony visszajelzések adásával és az asszertí­v kommunikáció segítségével megtanultam a kollégákat a saját, különböző csatornáikon keresztül megszólí­tani. Emellett pedig tudatosabban figyelek mások mondanivalójának az érzelmi töltetére, a gesztikulációira és mimikáira, vagyis a metakommunikatí­v jelzésekre. Jobban észreveszem, ha nem kongruens mások nyí­lt- és metakommunikációja. Ez pedig hatékonyabb motiválást és munkavégzést eredményez nem csak a kollégáimnak, beosztottaimnak, hanem nekem is.

A másik fontos tapasztalatom pedig az, hogy

megtanultam hatékonyabban érvényesí­teni a saját akaratomat az érzéseim higgadt és tárgyilagos kifejezésének segítségével.

 

Van egy kollégám, akinek a megnyilvánulásai, okoskodása korábban idegesí­tett és annyira frusztrált, hogy már egyszerűen ignoráltam az ötleteit. A csoportdinamikai tréning hatására viszont el tudtam mondani neki nyugodtan, hogy az adott ötlete abban a helyzetben nem állja meg a helyét, és milyen következményekkel járna, ha megvalósí­tanánk azt. Rájöttem, hogy ha a higgadt magyarázat helyett az ignorálást választom, akkor akár jó és hasznos ötletektől és a fejlődés lehetőségétől is megfoszthatom a céget is és Րt is.

Miért érdemes szerinted részt venni másodszor, vagy akár többször is egy érzelmi és társas intelligencia tréningen?

Minden tréningre más lelkiállapotban érkezel, amivel más és más csoportban tudsz fejlődni. Az előző tréninghez képest már Te magad és a csoport is más, amiben együtt dolgoztok. Megfigyelheted, hogy a korábbi tréningen megélt tapasztalataid, hogyan formálódnak az újabb hatások fényében. Én például a provokációt a magam javára fordítva tudtam értékelni, kezelni és dolgozni vele. Ugyanakkor azt is meg kellett tapasztalnom, hogy sok esetben a fájdalmamat, frusztrációmat nem oldottam meg, csak elfojtottam magamban, hogy ne kelljen szembesülnöm a szégyenérzettel. De a tréningen azt is megéltem, hogy amikor kimondtam hangosan az egész csoport előtt, hogy szégyenlem magam, amiért egy korábbi konfliktusban elragadtak az indulatok, és olyanokat mondtam, amik a saját elvárásaimnak nem felelnek meg – elszállt a szégyenérzetem és nem emésztettem magam tovább emiatt.

Ehhez kapcsolódik az a szituáció is, ami az egyik legnagyobb hatást gyakorolta rám. Ezen a tréningen ugyanis megtapasztalhattam, hogy az egyik tréner határozottan, erőteljesen, mégis kulturáltan fejezte ki a dühét. Példaértékű volt számomra maga a düh kifejezése, nekem ugyanis sokszor pont a társadalmi elvárások miatt gondot okoz a düh határozott kimutatása. Előfordul, hogy zavarbajövök és emiatt mosolygok, miközben azt mondom, hogy dühös vagyok. Ez a példaértékű konfliktus rávilágított arra is, hogy a zavar nélküli, testileg, lelkileg is összhangban kifejezett düh, vagy bármilyen más így kifejezett érzelem eléri a célját és „betalál”. Viszont, ha például a szégyen miatt zavarban vagyok és mosolygok, akkor az olyan, mint a falra hányt borsó. Hiteltelen, ezáltal nem is veszik komolyan és nem foglalkoznak vele, nem érinti meg a másik felet.

Mit javasolsz vezetőknek és coachoknak az érzelmi intelligencia fejlesztése terén?

Meggyőződésem, hogy minden vezetőnek és coachnak legalább egyszer érdemes lenne megtapasztalnia ezt a visszajelzésekre épülő módszertant. Nem könnyű ez az öt nap, de nagyon hatékony és intenzív az érzelmi intelligencia fejlesztésében. 

Számomra nagyon meghatározó élmény és tanulás volt második alkalommal is. Pozitív hatásait megtapasztaltam mind a vezetői szerepemben mind pedig a magánéletemben, ezért biztos vagyok abban, hogy egy-két éven belül ismét kiteszem magam ennek a csoportos élménynek és tanulásnak.

 

Az érzelmi és társas intelligencia tréningről a csoportdinamika.hu oldalon bővebben is olvashatsz!

 

Fekete Anna

viselkedéselemző