Share on FacebookShare on LinkedInShare on Google+Tweet about this on Twitter

Most induló cikksorozatunkban szupervizorként és trénerként dolgozó szakembereket kérdeztünk arról, hogy mivel gazdagodtak a csoportdinamikai tréningen megélt élményeik által.

Wiesner Zsóka szupervizor, a Károli Gáspár Református Egyetem Szupervizor Szakirányú Továbbképzésének egyik alapítója, 2010-ig szakmai vezetője, jelenleg a Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társaságának elnöke. Az elmúlt évtizedekben háromszor vett részt csoportdinamikai tréningen. Először Németországban, a szupervizori képzésének keretében, utána itthon kétszer, tolmács szerepben is.

 

A csoportdinamikai tréning hatása a szupervizori munkámban körképünket Wiesner Zsóka interjújával kezdjük.

Ismert és a szakmában elismert szupervizorként dolgozol évtizedek óta, emellett pedig a szupervizor továbbképzés meghonosításában is nagy szereped van. Pályád során három alkalommal is részt vettél az öt napos érzelmi és társas intelligencia – csoportdinamikai tréningen. Milyen plusz tudással gazdagodtál ezeknek a  csoportdinamikai tréningeknek a hatására, amit a szupervizori munkádban kamatoztatni tudsz?

Ezeken a tréningeken megtapasztalhattam egyrészt azt, hogyan hatok én másokra, milyen reakciókat váltok ki a társaimból. Az itt megélt élmények segítettek abban, hogy tudatosítsam magamban, hogy reagálok egy-egy csoporthelyzetben, illetve hogy hatnak rám ezek a folyamatok, dinamikák. Másrészt pedig az érzelmi és társas intelligencia tréningen tanultam meg szétválasztani egy csoportban, hogy mik azok, amik rólam szólnak, amivel dolgoznom kell, és mik azok a folyamatok, amik a csoport működéséből adódó dinamikák.

Volt ilyen eset a praxisodban, amikor egy csoport működéséből természetesen adódó folyamatot magadra vettél?

Nem szupervizorként, hanem az egyik csoportdinamikai tréning alkalmával tudatosodott bennem ez a gondolat. Az egyik T-csoport alkalmával egy csoporttársam konfrontálódott a trénerrel, amiben én azonnal a társam védelmére keltem. A megmentő szerepbe könnyen belehelyezkedtem, mivel én nem kezdtem volna bele ebbe a vitába, ugyanakkor a társam a bennem megfogalmazódott gondolatokat is kimondta. A tréner partner volt a konfrontációban és beleállt a vitába, ugyanakkor egy ponton megállt és hátralépett egy kicsit a szituációtól. Rávilágított arra, hogy mi is történt itt pontosan és milyen felszín alatt húzódó dinamikák játszottak szerepet ebben a konfliktusban.

Ez a vita például nyilván  nem rólam szólt – bár a segítségével felismertem, hogy működök egy konfliktusban – hanem arról, hogy a társam át akarta venni az irányítást a trénertől, ami pedig egy csoportműködési folyamat. Emellett megtapasztalhattam, hogy vezetőként hogyan tudom ezeket  a csoportfolyamatokat –  harc a vezetői helyért, párképződés, rivalizálás, klikkesedés, pártosodás – szorongás nélkül kezelni, és a csoportom fejlődésére fordítani.

Azt gondolom, hogy ezek az általad említett csoportdinamikai folyamatok, mint a klikkesedés, pártosodás, rivalizálás, minden vezetéssel, vagy teamekkel foglalkozó tréningen elhangzanak. Mitől adott neked mégis épp ez a tréningmódszer ebben a témában mondjuk így „aha” élményt?

A csoportdinamikai tréningen koncentrált, fókuszált figyelemmel tapasztalhattam meg, hogy működik egy csoport, és hogy működök én egy csoportban. Megfigyelhettem a csoportalakulás különböző szakaszait, hiszen volt idő lelassítani, kicsit kinagyítani ezeket a folyamatokat. Ezáltal fókuszáltabb figyelemmel tudtam azt is megélni, hogy hatnak rám ezek a folyamatok, vagy én hogy hatok a csoport dinamikájára.

Egy ilyen tréningen személyes tapasztalatot szerezhetünk például arról, hogy milyen csoportszerepekre, vagy jelenségekre vagyunk érzékenyek, amivel esetleg dolgoznunk kell. Ez a gyakorlatban megélt tudás szerintem minden olyan embernek nélkülözhetetlen, aki csoportokkal dolgozik.

Az előző példa alapján, akkor te a csoporton belüli rivalizálásra reagálsz érzékenyebben. Kaptál ezeken a csoportdinamikai tréningeken olyan viselkedési mintákat, amik segítettek abban, hogy ennek a folyamatnak a feszültségét jobban kezeld szupervizorként?

Igen. Ahogy mondtam, a konfliktus a T-csoportban a társam rivalizálása a trénerrel volt. Egy csoportdinamikai tréning alapvető munkamódszere az alacsony strukturáltság, ami azt jelenti, hogy a résztvevők határozzák meg a történést, a témát és a csoportszabályokat, normákat. A tréner nem mondja meg nekik, hogy mit kell tenni. Ez pedig a legtöbbször értetlenséget és frusztrációt szül a résztvevőkben. A feszültség csökkentése érdekében valaki magához ragadja a vezetést, aki megadja például a téma meghatározásával a biztonságot adó kereteket. A tréner beleállt a konfliktusba, ugyanakkor a határt ő húzta meg, jelezve ezzel azt, hogy a tréneri szerep az övé és nem a résztvevőé.

Ez a szituáció arra is megtanított, hogy hogyan tudom megtartani a vezető szerepemet szupervizorként azokban a csoportokban is, ahol például sok a domináns, jól felkészült szakember, akik át akarják venni az irányítást. Emellett pedig azt is megtapasztalhattam, hogy vezetőként bírnom kell az információhiányból fakadó feszültséget. A csoportműködési folyamatok előrehaladtával ugyanis ez a feszültség feloldódik és elszáll.

Bár az érzelmi és társas intelligencia tréning alapvetően csoportdinamikáról szól, mégis az egyes csoporttagokra gyakorolt egyéni hatásainkat is megtapasztalhatjuk. Van olyan módszer, amit ezeken a csoportdinamikai tréningeken tanultál meg és az egyéni szupervizori munkádban vitt előre?

Az érzelmi és társas intelligencia tréningen megszerzett tapasztalati tudást szerintem egy az egyben nem lehet átemelni egyéni munkába. Hiszen az egyéni szupervizió, vagy coaching során elénk hozott csoporthelyzeteket, mindig csak a kliensünk szemüvegén keresztül látjuk. Az ő általa rekonstruált szituáció alapján kialakul bennünk egy hipotézis az eseményekről, ami azonban nem a teljes valóság. Egy csoportműködésből adódó konfliktusban az apró mozdulatoknak, tekinteteknek, hangsúlyoknak kulcs szerepe van, amiket az ügyfél vagy nem is hoz be magától az ülésre, vagy a saját szűrőjén keresztül tárja elénk. Ez pedig minden esetben torzítja a valóságot.

Ugyanakkor a csoportdinamikai tréningen megélt tapasztalatok nagyon jó háttértudást biztosítanak az egyéni munkámban,  amik abban segítenek, hogy célzottabb, konkrétabb kérdéseket tegyek fel. Ezek segítségével ugyanis pont ezeket a nem tudatosuló részleteket tudom reflektorfénybe emelni, amik fontosak lehetnek egy csoportban felmerülő konfliktus gyökerének feltárásában.

A szakmai fejlődésedhez sokat kaptál ezeken a csoportdinamikai tréningeken. A magánéletedre, az önismeretedre milyen hatással voltak ezek a tréningek?

A csoportdinamikai tréning egy eleme volt az önismereti munkámnak. Számos egyéb élményt és tapasztalatot szereztem akkoriban a tréningeken kívül is, amik az önismeretemhez hozzájárultak. Például a szupervizor képzés tapasztalásai, vagy az egyéni és csoportos tanulmányi és tanszupervíziós folyamatok, amiken ezekben az időszakokban vettem részt.

Az elmúlt évtizedekben három alkalommal is részt vettél az érzelmi és társas intelligencia – csoportdinamikai tréningen. Miért érdemes szerinted részt venni akár többször is ezen a tréningen?

Folyamatosan változunk az életünk során minket ért hatásoknak köszönhetően, ezért érdemes időről időre részt venni egy újabb csoportdinamikai tréningen, ami rávilágít a bennünk lezajlott változásokra. Vajon a korábbi küzdelmeimet tényleg megoldottam? Vagy dolgom van még velük? Hol tartok most? Milyen új impulzusok hatására kerülnek reflektorfénybe olyan felismerések, amikkel dolgoznom kell magamban? Minden csoportdinamikai tréningen új visszajelzések és hatások segítettek mintegy katalizátorként az önismeretem fejlődésében.

A csoportdinamikai tréningekről bővebben a csoportdinamika.hu-n olvashattok.

Szakács Anna

programszervező, coach,viselkedéselemző