Két szinten dolgozunk a csoportdinamikai szemléletű szupervízión: egyrészt az esethozó esete kerül feldolgozásra egyéni és csoportdinamikai szempontból, másrészt az esethozó viselkedésének hatása a szupervíziós csoport tagjaira.

Ezt a következő esettel a szupervíziós csoportomból nagyon röviden szemléltetem.

Egy szociális intézmény vezetője arra szeretett volna ránézni, hogy néhány beosztott kollégája miért nem végzi el a kiadott munkát. A vezető a harmincas évek közepén jár. A “problémás” kollégák nála idősebbek, tapasztaltabbak a szakmában és részben önkéntesek. Kiderült, hogy a munkatársak túlterheltek, így részben érthető, hogy nem végzik el a kiadott feladatokat. A vezető látja ezt a problémát, mégis zavarja őt, hogy emlékeztetni kell a kollégákat, hogy prioritást élvező, kiadott munkát nem végezték el. Ezért a vezető újra és újra kedvesen kéri őket, hogy csinálják meg a munkát. A munkatársak megmagyarázzák, hogy miért nem végezték el a munkát, de megígérik, hogy hamarosan azt is elvégzik. Később már szinte elnézést kérve emlékezteti őket a vezető, hogy még mindig nem fejezték be a munkát. Persze ez bosszantja a vezetőt és stresszel ettől, hogy fontos dolgokat nem csinálnak meg a kollégák. Azon rágja magát, hogy biztosan valamit rosszul csinált, meg hát szegények annyira le vannak terhelve. Meg attól is fél, hogy az önkéntesek nehogy elmenjenek.

Az eset feloldozás következményeként rájött arra, hogy nem fejezi ki az elégedetlenségét és nemtetszését, sőt azt sem mondja el az érintett kollégáknak, hogy emiatt elég bosszús. Nem meri kifejezni az érzéseit, nehogy megbántsa őket. Ezek után arra kértem a vezetőt, hogy játsszuk el, hogy hogyan fogja az érzéseit kifejezni, mit fog mondani a kollégáknak. Lejátszottuk a szituációt.

Feltűnt, hogy a nemtetszését, dühét mosolyogva fejezte ki és ezt a megfigyelésemet kifejeztem neki és azt is hogy nekem ez így nem hiteles és elbizonytalanít, nem tudom komolyan venni.  Erre ő azt mondta: Nem mosolyogtam. Itt vontam be a résztvevőket, hogy adjanak neki visszajelzést arról, hogy hogyan látták és ez milyen hatással volt rájuk. (ez a rész már csoportdinamikai megközelítés) Többen a csoportból kifejezték, hogy nem volt hiteles számukra, hogy mosolygott. Erre ő elkezdte magyarázni, hogy ez a mosolygás a szituációs gyakorlat miatt volt, mert nem szeret szerepelni. Kérdeztem a többiektől, hogy ez milyen hatással van rájuk, hogy megmagyarázza a viselkedését. Néhányan mondták, hogy bosszantó, hogy nem hallja meg a visszajelzést és megmagyarázza a viselkedését. Hozzátették, ha ők lennének a kollégák ők sem vennék őt komolyan a mosolygása miatt. Majd elmondták, hogy az eset bemutatása alatt is mosolygott, ami nem volt számukra hiteles, hiszen ez egy kellemetlen eset és azt mosolyogva adta elő. Ezek után a vezető megdöbbent. Nem gondolta, hogy a mosolya ennyire megtévesztő lehet mások számára. Csak azért mosolyog, mert attól fél, hogy megbánthat másokat, ha kifejezi a dühét.

A csoportdinamikai módszerben központi szerepe van a visszajelzéseknek. Ebben az esetben tapasztalható volt, hogy az esetmegbeszélésen túl  milyen pozitív hozadéka volt annak, hogy az esethozó visszajelzéseket kapott a csoportban tanúsított viselkedésére.

Gyere el és lépj szintet a csoportok kezelésében a csoportdinamikai szemléletű csoportos szupervízión