A coachok a jövővel dolgoznak, míg a terapeuták a múlt megértésével és feldolgozásával. Egy coach egészséges emberek tudatos gondolataival dolgozik, meghatározott időkeretek között, ahol az elsődleges cél, hogy a páciens viselkedési mintázatai megváltozzanak. Ezzel szemben, a terapeuta leginkább patológiás páciensek tudattalanjával foglalkozik, időkorlátok nélkül, és a terápia legfontosabb célja a megértés – hallhatjuk sokszor akár a szakma képviselőitől is. Vajon tényleg ilyen éles határ választja el ezt a két módszert? 

Michael Bader amerikai – San Fransisco – pszichoanalí­tikus 2009-ben í­rt cikkében megkérdőjelezte a coachok és pszichoterapeuták között álló fal létjogosultságát, amit a legtöbb esetben maguk a szakma képviselői és a köztudatban tévesen megjelenő korlátozó ismeretek húztak fel. Véleményem szerint a terapeuták túl gyakran alkalmaznak szűk látókörű pszichoterápiás modelleket, amik merevvé teszik őket. Saját maguk hitelességét és territóriumát védve mindezekkel, amikkel a coachok tevékenységét igyekeznek elszigetelni, behatárolni még azelőtt, hogy a szakma igazán kibontakozhatna – fogalmazza meg Bader.

Bader, képzett pszichoanalítikusként pszichodinamikus módszerrel dolgozik (a tragikus múlt tudattalanba fojtásának feltárását, tudatosí­tását segítő irányzat – szerk). Munkája során megélt tapasztalatai alapján nyolc olyan különbséget í­r le, amely megcáfolja a köztudatba beivódott tévhiteket a terápiás folyamatokról:

  1. A terápiában is elsősorban a páciens életében bekövetkező konkrét változásokkal foglalkozunk, amibe ugyanúgy beletartozik a gátlások leküzdése, a munkahelyi hatékonyság növelése, a különböző tünetek feloldása, vagy a lehetőségek aktualizálása, mint a személyiségfejlődés elmozdí­tása.
  2. Terápiában akkor érdemes a múltba leásni, ha annak megismerése, és feltárása segíti, hogy a páciens jobban megértse és tudatosí­tsa azokat a szokásokat, érzéseket, gondolatokat, amelyek korábban megakadályozták a céljai elérésében.
  3. Gyakran dolgozunk pszichoterápiában meghatározott időkerettel, akár telefonon, vagy online technikák segítségével, ahol a legfontosabb szempont mindenkor a páciens egyéni viselkedési mintázataiban bekövetkező változások.
  4. Terápiára nem csak patológiás, személyiségzavaros páciensek járnak. Munkánk során az a célunk, hogy az egészséges emberek életminőségét javítsuk és teljesebbé tegyük, a pszichésen betegek szenvedéseit, mindennapi küzdelmeit pedig enyhítsük.
  5. Pszichológusként is a tudatos folyamatokkal, élményekkel dolgozunk, ugyanakkor rávilágí­tunk azokra a tudattalanul működő mozgatórugókra, amik korlátozzák a pácienst a sikeres előrejutásban.
  6. A páciens életében jelenlévő társas interakciók nagy részével is foglalkozunk egy terápiás folyamatban, hiszen í­gy tudunk hatékony és az egész személyiséget érintő eredményeket elérni.
  7. Egy jó pszichoterapeuta számára fontos az önkorrekció, az azonnali rálátás, hogy a pácienssel jó úton halad-e. Ebben pedig segíthet nekünk, hogy terapeutaként szinte azonnal visszajelezhetünk, hogy egy módszer eredményes, vagy sem.
  8. Sokszor hallani, olvasni, hogy a terapeuta és a páciense a terápiás munkán kí­vül nem találkozhat. Ugyanakkor érdemes a szabályok elé helyezni a páciens érdekeit. Előfordulhat ugyanis, hogy valakinek éppen a terápiás közegből való kiszakadás hoz kiugró fejlődési lehetőséget.

Az emberek fejében a terápia eleve megbélyegzett és negatí­v hangvételű. Ez pedig lehetőséget adott a coachok kezébe, hogy egy alapvetően terápiás módszert alkalmazva támogassák a pácienseiket segí­tve őket a félelmeik, szégyenérzetük legyőzésében, vagy az őszinte kommunikáció előmozdításában. Bader szerint a legnagyobb probléma ezzel az, hogy hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni, hogy a bizalmi légkör megteremtése, a páciens életének kiteljesí­tése, a negatív hátráltató gondolatok, érzések átkódolása a célja a terapeutának és a coachnak egyaránt. Csak a terápia negatí­v címkéje miatt nagyobb bizalommal fogadják ezt a módszert a coachoktól a páciensek.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a pszichoterápiás elméleteink nem páciens központúak. Ezek ugyanis megkötik a terapeuta viselkedési normáit, í­gy előtérbe helyezi a semleges és távolságtartó magatartást a pácienssel szemben. Ezek azonban tapasztalataim szerint sokszor inkább akadályt jelentnek a terápia sikerébenírja Bader.

A San Fransiscoban élő pszichoanalítikus szerint nincsenek olyan “sablon” terápiás módszerek, amik minden páciensnél általánosan alkalmazhatók lennének. Nincs a prioritási fókusz törvényszerűen a múltra vagy a mély értelmezésekre helyezve. Persze a tudatalatti és a gyerekkori emlékek rendkívül fontos iránytűi lehetnek a terápiának, hiszen hatékonyabb és célzottabb segí­tséget tudunk nyújtani ezek ismeretében. De fontos látni, hogy minden páciens esetében más és más témák kerülnek a fókuszba, mint például a munkahelyi gondok, intimitás kérdése, családi gondok, önbizalom növelése, vagy egyszerűen gyakorlati kérdések, a praktikum. Tulajdonképpen akár coach akár terapeuta segí­tségét kérik a páciensek, nekünk, szakembereknek azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott elakadásban a tőlünk telhető legteljesebben tudjuk őket kí­sérni a félelmeik akadályaik legyőzésében – olvasható Bader cikkében.

Michael Bader szerint, a legfontosabb különbség coach és terapeuta között, hogy a terapeuták munkáját irányító elméletek megmagyarázzák a coachok munkafolyamatait, ugyanakkor a coach elméletek nem magyarázzák meg a terápiás folyamatokat. “Ez a különbség, bár igaz, számomra jelentéktelennek tűnik. Ami fontos, hogy az emberek segítséget kapnak a növekedésükhöz, a nehézségeik megoldásához, emellett pedig kulcsot kaphatnak ahhoz, hogy hatékonyabban élhessék a mindennapjaikat. Mindkét megközelítés célja, hogy ezen az úton támogassa a segítséget kérő embereket. Miért fontos, hogy hívjuk?”

via: Psychology Today

Ha cikkünk felkeltette az érdeklődésedet, akkor itt részletesen olvashatsz a Business és Life Coach képzésünkről!

Fekete Anna

viselkedéselemző