Grászli Júlia, 26 éve dolgozik egy multinacionális cégnél. Végzett business és life coach. Julcsi számos önismereti előadáson részt vett korábban, amik segítettek neki abban, hogy jobban megértse önmagát, és elinduljon azon az úton, ahol másokat segíthet az önismeret és egy teljesebb élet felé. Ebben fontos szerepet játszottak az Érzelmi és társas intelligencia tréningen megélt élményei, felismerései és tapasztalatai.

 

A multi világ 26 évében számos tréningen részt vettél már. Miben volt más a csoportdinamikai tréning, mint a céges tréningek?

Ez a tréning igazi meglepetés volt számomra. A munkahelyi tréningeken játékos feladatokat oldunk meg, teszteket töltünk ki, amikből megtudjuk, hogy ilyenek, vagy olyanok vagyunk. Ezek nekem jól mennek már és mivel nem is nagyon néztem utána mi lesz ezen az önismereti tréningen itt is hasonlókra számítottam. Öt napos intenzív önismereti képzésre, sok elmélettel, jegyzettel, feladatokkal.

Ezzel szemben, amit ott tapasztaltam, az jó értelemben, de lesokkolt. Előre meghatározott napirendi pontok, feladatok és tesztek helyett „csak” ültünk egymással szemben és az érzéseinkről és a gondolatainkról beszéltünk. Ez persze eleinte frusztrált és elbizonytalanított, de amikor ezt el tudtam engedni, akkor rájöttem, hogy itt nincs meg felém a munkahelyi szerepemből fakadó elvárás, itt nem kell viselkednem. Igazából nem is tudtam mi a norma, aminek meg kell felelnem, és ez valahol felszabadító érzés volt.

Milyen felismeréseket hozott ez az önismereti csoportdinamikai tréning önmagaddal kapcsolatban?

Több dolgot is felismertem magamban, de az egyik legfontosabb az volt, amikor Edináék a coach képzés egy másik moduljában a Tranzakció Analízisről (TA), a felnőtt, gyerek, szülő szerepekről és a játszmákról beszéltek. Egészen átformálta a konfliktusokhoz való hozzáállásomat ez a tudás. Segített rálátni, hogy az egyes vitáimban – a magánéletben, vagy a munkahelyen – milyen szerepeket veszek fel automatikusan és milyen évek óta becsípődött játszmákat játszom például édesanyámmal.

Persze nem megy a változás egy  csapásra, de azt azért elmondhatom, hogy a tréning óta jelentősen lecsökkentek a játszmáim. Egy konfliktusban ma már nem az az első, hogy minden áron nekem legyen igazam és addig pufogtassam az igazságom, amíg a másik meg nem adja magát. Ma már inkább egy konfliktus helyzetet ajándéknak tekintek, amivel fejlődhetek. Magamba nézek és az érzéseimet figyelem. Vajon miért zavar engem az, amit hallottam? Mit indít el bennem? Mit érzek? Fantasztikus dolog, hogy a csoportdinamika tréningen eltöltött öt nap hatására már be tudom azonosítani az érzéseimet egy-egy konfliktusban. Dolgozom velük, még akkor is, ha olykor ezek a felismerések, vagy visszajelzések fájdalmasak.

Egy konfliktusban nem mindig van idő arra, hogy ezeket az érzéseket végiggondoljuk, ráadásul sok esetben automatikusan is bekapcsolnak a régi működési mechanizmusaink, játszmáink. Mi segített abban, hogy a konfliktus hevében is az érzéseidet figyeld a hirtelen visszavágás helyett? Nincs ebben benne a konfliktus kerülés veszélye? Hogy tudod megtartani az egyensúlyt ebben?

Az egyik legnehezebb számomra, megtalálni ezt az egyensúlyt. Valóban ott vannak a régi becsípődések akár évtizedek óta, de ahogy mondtam a TA módszere nagy „aha” élmény volt nekem. Azzal, hogy ezt megértettem valahogy azonnal ráéreztem ennek a dinamikájára, és be tudom azonosítani nem csak a saját szerepeimet – amiben válaszoltam korábban egy-egy játszmában – de a másik fél szerepeit is könnyen felismerem. Olyan ez, mint egy vészcsengő, ami ha egy konfliktus során megszólal bennem, akkor tudom, hogy itt saját magammal van dolgom, és nem sárdobálásra, vagy a másik hibáztatására kell az energiámat fordítanom.

Pár hónappal ezelőtt például egy ismerősöm küldött nekem egy levelet, amiben pontokba szedte a velem kapcsolatos kritikáit, nagyon szemét módon, felnagyítva és eltorzítva a valóságot. Korábban több óra idegeskedéssel, tombolva válaszoltam volna erre a levélre minden korábbi sérelmemet az ismerősömre öntve. És persze nem mondom, hogy nem esett volna jól ezt megtenni, de ehelyett inkább végignéztem ezt a listát és végiggondoltam, hogy mi az, amivel ebből dolgom van. Mi az, ami megszólaltatta bennem azt a bizonyos vészcsengőt? Nem válaszoltam erre a levélre, mert úgy éreztem nem érdemes erre az energiámat pazarolni. Mégsem gondolom ezt konfliktuskerülésnek. Sokkal inkább a fókuszt helyeztem át. A két- vagy három személyes indulatoktól hangos konfliktusok helyett – amik után sokszor a barátnőkkel való kibeszélésben kerestem a gyógyító önigazolást – ma már inkább magamban vívom meg a belső konfliktusaimat. Tudatosan szembenézek magammal és az érzéseimmel, amikkel dolgozom, hogy fejlődhessek.

Hogyan változtak más, például a baráti kapcsolataid a tréning óta?

Alapvetően kevesebb, de minőségibb kapcsolataim vannak a tréning óta. Részben, mert korábban azért is kerestem mások társaságát, hogy ki tudjam panaszkodni magam a konfliktusaimról, sérelmeimről. Ma már viszont ezeket a belső vívódásaimat egyedül vívom meg, és nem igénylek hozzá olyan támogatást, mint a korábbi működésemben. Részben pedig azért, mert jobban szeretem és ismerem magamat a tréning óta, ezért még inkább odafigyelek arra, hogy kikkel veszem körül magam, és milyen kapcsolatot építek ki velük.

Például a párkapcsolat terén ma már nem akarom a megmentő, áldozat szerepét játszani. A fiam, a legnagyobb kritikusom fogalmazta meg ezt nagyon szépen: „Anya, addig, amíg tej szagod van, addig persze, hogy csak nagyra nőtt kisfiúk jönnek hozzád! Majd ha nő illatod lesz, akkor fognak igazi férfiak megtalálni!” És teljesen igaza van. Visszagondolva, mindig olyan partnereim voltak, ahol éppen a fejlődésemben tartottam. Az alacsony önértékelésem miatt úgy éreztem mindent meg kell tennem, hogy szeressenek. És persze mindig volt jelentkező, aki örömmel vette ha „örökbe fogadtam”. A tréning viszont rávilágított arra, hogy milyen régi hiedelmek és félelmek vezérelnek, ki vagyok én és mit várhatok el mindazért, amit adok. Ebben a pár napban jöttem rá, hogy tulajdonképpen bármit. Nem kell számomra nem tetsző kompromisszumokat kötni, csak hogy elfogadjanak. A saját boldogságomért én vagyok a felelős, ahogy a kapcsolataim minőségéért is. Akár párkapcsolatról akár a szüleimről van szó, akikkel szintén sokat változott a kapcsolatom.

Miben változott meg a kapcsolatod a szüleiddel?

Ez részben a már említett tranzakció analízisben megértett szereprendszerekből, részben pedig egy szupervízión megélt élményből fakad, amin a coach képzés keretében vettem részt. Itt értettem meg, hogy bizonyos konfliktusok a családunkban generációkkal ezelőtti eseményekben gyökereznek, és valójában nem rólam és az édesapámról szólnak. Felismertem, hogy jogom van letenni ezeket a generációs terheket. És úgy gondolom, ha egyszer képes leszek valóban lerakni ezeket, akkor fogom tudni teljesen azt az életet élni, ami valóban az enyém, és amire vágyom. Ez egy hosszú út, aminek a jelenlegi állomásán már határt húztam abban, hogy a szüleim szeretettel teli, mégis mindent kritizáló és felügyelő természetét meddig engedem be a felnőtt életembe.

Mi a helyzet a munkahelyi kapcsolataiddal?

Korábban a csapatomban – akiket vezetek – azt az elvet követtem, hogy ami problémáról, vagy konfliktusról nem tudok, az nem létezik. Ezzel, sok nézeteltérés maradt kimondatlanul, és maradt meg tüskeként. A csoportdinamikai tréning óta viszont arra buzdítom őket, hogy mondják ki, beszéljük meg a konfliktusokat ott és akkor, és azt mondják, amit először éreznek. Azt látom, hogy ezzel sokat javult a kommunikáció a csapatban.

Illetve én is jobban kezelem a konfliktusokat akár a csoportomban, akár más munkahelyi kapcsolatomban. Megválogatom a harcaimat, hogy miért érdemes harcolnom és miért nem.

Ajánlanád a csoportdinamikai tréninget, vagy a coach képzést másoknak?

Mindenképpen igen! A csoportdinamikai tréningen saját magaddal találkozhatsz olyan mélységben, ahol éppen tartasz, ezért azt gondolom mindenkinek más élményt ad. Ez az öt nap egy katalizátor lehet az önismeretben. Gondolj csak bele! Mikor ülsz le akár csak egy órát és foglalkozol azzal, hogy mit érzel, vagy mit gondolsz magadról? A csoportdinamikai tréningen pedig öt teljes napon keresztül az érzéseidet és a gondolataidat figyeled. Szerintem ezt mindenkinek ki kell próbálnia!

A coach képzés segítségével pedig olyan gyakorlatban is azonnal használható tudást kaptam Pétertől és Edinától, amit már a képzés alatt pénzre tudtam váltani. Mind ezekhez pedig Péter és Edina személyisége is hozzájárul, ahogy természetesen, sallang nélkül vannak jelen tréner szerepben, mégis partnerként, vállalva, hogy még ők is az önismeret útján járnak.