A teljesítményére vonatkozó dicséretet hallgatnád inkább,
vagy a fejlődést segítő javaslatokat?

Az elmúlt két hét során adatokat gyűjtöttünk erről a kérdésről, valamint az emberek általános viszonyulásáról a megerősítő vagy javító szándékú a visszajelzésekhez. Eddig 899 egyéntől érkezett válasz, ezek 49%-a amerikai, a többi külföldi. Mielőtt elárulnánk, hogy mit találtunk, azt javasoljuk, végezzétek el ugyanezt a tesztet itt, hogy eredményeinket saját személyes kontextusotokkal is összevethessétek.

A tesztünk az önbizalom szintjét is felméri, miközben arra keresi a választ, hogy ki milyen mértékig hajlandó akár pozitív, akár javító szándékú visszajelzést adni és kapni. A tanulmányozás érdekében a megerősítő, a dicsérő és az elismerő megnyilvánulásokat együttesen a pozitív visszajelzések csoportjába soroltuk. Ugyanakkor javító szándékú visszajelzésnek tekintjük azokat a felhívásokat, amelyek korrekciót javasolnak, újabb vagy másik módját az eddigi tevékenységnek, vagy rámutatnak egy optimálisabb megvalósításra. Azt gondoljuk, hogy ez fontos megkülönböztetés, mert a következő adatok azt támasztják alá, hogy az emberek nem annyira dicséreteket, mint inkább a konstruktív módon megfogalmazott, javító szándékú visszajelzéseket akarnak – a meghatározottak szerint.

…
Az első oszlop azt jelzi, hogy durván ugyanannyi ember szeret pozitív visszajelzést adni, mint amennyi nem szereti ezt. Ez igazán érdekes, ha figyelembe vesszük azoknak a nagy számát, akik nagyra értékelik a pozitív visszajelzéseket azok teljesítményjavító hatásával együtt. A második oszlop azt mutatja, milyen sok ember szeretné elkerülni, hogy negatív visszajelzést adjon (mely eredmény, persze, egyáltalán nem lepett meg minket). A harmadik oszlopnál az látszik, hogy az emberek legalább annyira szeretnek pozitív megerősítéseket kapni, mint amennyire nem szívesen adnak negatív visszajelzéseket. Ez ismét nem meglepő.

A válaszadóknak még egy további kérdést tettünk fel: A dicséretet/elismerést szeretik jobban, vagy a javító szándékú visszajelzést. Ez alkalommal válaszaik valóban alaposan megleptek minket. Jelentősen nagyobb számban, 57%-ban a javító szándékú visszajelzést preferálták, és csak 43%-ban a dicséretet/elismerést. Ez talán mégsem annyira meglepő azon legempatikusabbnak bizonyuló eredményünk fényében, hogy melyik visszajelzés van a legnagyobb hatással az emberek munkahelyi teljesítményére. Amikor azt kérdeztük, mi volna a leghasznosabb karrierjük szempontjából, 72%-uk vallotta azt, hogy véleményük szerint a teljesítményük javulna, ha a vezetőik javító szándékú visszajelzést adnának.

Valójában az a döntő, hogy miként történik ez. A válaszadók 92%-a értett egyet azzal a megállapítással, hogy a negatív (kiigazító) visszajelzés hatékony a teljesítmény javításában, amennyiben a megfelelő módon érkezik. E tekintetben elég beszédes, hogy azok az emberek, akiknek nehéz és stresszes negatív visszajelzést adni, lényegesen kevésbé örülnek annak, ha ők kapnak ilyet. Másrészt viszont azok, akik vezetőiket hatékonyként jellemezték az egyenes és őszinte visszajelzések adásában, általában többre értékelték a negatív visszajelzéseket. Amint a lenti grafikon is mutatja, szoros pozitív összefüggés van egy személy magabiztosságának mértéke és a negatív visszajelzések elfogadásával kapcsolatos preferenciája között.

…
Kíváncsiak voltunk, hogy a különböző életkorú, más-más generációhoz tartozó emberek vajon eltérő módon reagálnak-e a visszajelzésekre. A válaszadók 12%-a a Baby Boom, 50%-a az X Generációhoz, 38%-a pedig az Y Generációhoz tartozott. Ahogy az utolsó grafikonunk ábrázolja, mindegyiknek ellenérzése volt azzal szemben, hogy negatív visszajelzéseket adjon (bár érdekes módon az X Generáció tagjainak kevésbé, mint másoknak). Emellett mindegyik csoport nyitott volt a pozitív visszajelzésekre, és még annál is nyitottabb a javító szándékú visszajelzésekre.

…
Általánosságban elmondható, hogy minél idősebbek voltak a válaszadók, annál több visszajelzést akartak – bármely előjellel. A Baby Boom Generáció szülötteinek sokkal nagyobb preferenciája volt, hogy pozitív visszajelzést adhassanak és negatívat kaphassanak, mint a két másik csoportnak (miközben az Y Generáció tagjai még a pozitív visszajelzések adását sem érzik komfortosnak). Néhányan azt feltételezték, hogy az Y Generáció tagjai nyitottak, és ki vannak éhezve a visszajelzésekre, különösen a pozitívakra, de itt az derül ki, hogy preferenciáik nem annyira erősek, mint akár a Baby Boom, akár az X Generáció szülötteinél. Nem világos, hogy ezek a különbségek elsősorban életkori sajátosságból adódnak, vagy abból, hogy ők még kevesebb ideje vannak a munkaerőpiacon.

Akárhogy is csoportosítjuk az adatainkat, az ellentmondás világosan megmutatkozik. Az embereknek meggyőződése, hogy a konstruktív bírálat lényeges a karrierjük szempontjából.  Ezt vezetőiktől akarják megkapni. A vezetőik azonban gyakran nem érzik komfortosnak, hogy ezt megadják, előhozzák. Ebből arra következtetünk, hogy a konstruktív bíráló visszajelzések megfogalmazásának, közlésének képessége a vezetői szerep egyik kulcsfontosságú eleme, egy alapvető készség a csapatok teljesítményének növelése szempontjából, mely megkülönbözteti a jó vezetőt a többitől.

Szerző: Jack Zenger és Joseph Folkman. Fordította: dr. Lukács Tibor. Az eredeti cikk itt olvasható.

Szeretnél többet meg tudni arról, hogy hogyan adj jól negatív visszajelzést? Olvasd el az erről készült összefoglaló cikket!